Gyakran tapasztaljuk, hogy tudunk mindent, hogyan változtassunk, mi mindent tegyünk meg a változásért és még el is indulunk a változtatás útján, tesszük, amit elterveztünk, tesszük, amit az okosok, tapasztaltak tanácsoltak nekünk, mert őnekik így sikerült. De egyszer csak azt vesszük észre, hogy már megint a régi szitu kezd beömleni az életünkbe, újra a régi helyzetbe vonszolódik az a gyötrelmes létezés, „Már megint itt van a szerelem, fuj köpni kell!” (A.E Bizottság). Már megint itt van elkerülhetetlenül a mocsár, amiből már azt hittük sikerült kivergődnünk. Mint egy átok tér vissza újra és újra a régi verkli, nem tudunk kimászni belőle. Úgy érzed az istenek összeesküdtek ellened, az égiek álnok tréfát űznek belőled, és a düh, a harag lobban benned ellenük, aztán fásult letargia leple borít be, mert már értelmetlennek látsz minden küzdést. A mintázat, mint bumeráng visszatér és fejbe kólint „Hé, pajtás, elfeletted, hol a helyed, nehogy már azt hidd végre jó vagy és szerethető!”
„Kérdés: miért nem csinál meg az ember valamit valóban, pedig meg akarja csinálni?
Válasz: Semmit sem tudunk megtenni addig, amíg nem jövünk rá, hogy miért nem tudjuk megcsinálni/megtenni. Ha e nélkül próbálunk változtatni, még ha meg is tesszük a szükséges lépéseket, könnyen visszacsúszhatunk az eredeti állapotba.”
Leni Wildflower – CHN_ebook_kivonat
Miért nem tudjuk megcsinálni? Hol az ok, az eredendő beragadás, az árnyék frekvencia gyökere? Pontosan mi az? Ez a mintázat olyan fa, ami újra és újra nő, ha nem a gyökerére veted a fejszédet. Ez a megértés és a megértés egyúttal hordozza az ajándékot is. A feloldozás ajándékát. A lelki görcseink kivetülnek az életünk valamelyik aspektusára, ott leképeződnek és mutatják nekünk, hogy itt valami dolgunk van, de nem a külső változtatás a lényeg, hanem a belső megismerés és megértés. Szóval, ha ilyen „már megint itt van a …” érzéssel találkozol, „rád borul a dézsa” (de ja vu), akkor tudd, hogy felfedezni valót mutat neked az élet, azt akarja, hogy leáss a gyökeréig és tárd fel a mélyet, mert ott a gyökerekre aranyrögök tapadtak.
Aranyásók vagyunk mindannyian, csak kevesen tudják! Hé, hol egy ásó?